Családi összefogással

A Juhász testvérek birodalma 1. rész

2011-10-20 | Vizi Csenge

A két testvér elsőre még csak nem is hasonlít egymásra. A szőke, magas, zárkózott Juhász Péter szó szerint visszavonulva éli napjait, de az ő barlangja nem egy erdő közepén található, hanem Eger szélén, és persze nem is barlang, hanem pince. Attila, a báty igazi mediterrán típus: nyitott, jó kedéjű és beszédes ember. Ő maximum az irodáig vonul vissza, de mindkettőjük kezében sok forog kockán, egyikük a borokért, míg másikjuk ezek értékesítéséért felel. Egyik nélkül a másik nem működhet. És ezt ők már több tíz évvel ezelőtt meglátták.

Egy igazi családi vállalkozás az, amelyet a Juhász testvérek a szüleiktől és nagyszüleiktől örököltek. Amikor megkapták, csak igen kicsiny mérettel rendelkeztek, néhány hektár szőlőterületük volt csupán. Sok családi vállalkozáshoz hasonlóan, náluk sem foglalkoztak a szülők a szőlőtermesztésen túl a borok elkészítésével, épp ezért szinte a nulláról kellett annak idején indulnia Attilának és Péternek.

Az idősebb testvér, Attila a borok marketingjével foglalkozik, ő mesélt nekünk is tevékenységükről, portfóliójukról, míg öccse, Péter betekintést adott nekünk a pincészetükbe.

„Húsz év alatt évről évre történtek a fejlesztéseink.” – kezd bele történetükbe Attila. „Az volt a célunk, hogy semmiképpen se kelljen társulnunk valakivel, hanem saját erőből építsük fel a borászatot. Így szép lassan, de biztosan eljutottunk oda, hogy 60 hektárnyi saját földterülettel rendelkezünk mára, ráadásul vásárolunk is fel még szőlőt, közel 200 hektárt. A területeinket és a felvásárolt szőlőmennyiséget idővel szeretnénk tovább növelni.”

A Juhász testvérek sok megkeresést kapnak szőlősgazdáktól, hiszen erős gazdasági hátterük vonzó mindazoknak, akiknek nincs lehetőségük bort készíteni, így szőlőjüket eladnák. Velük öt éves szerződést kötnek a testvérek, amiben olyan feltételek vannak megadva a kifizetésekre, mint például a szüretkor mért cukorfok.

Családi összefogással

Kezdetben más idők jártak, szinte már kizavarták a szőlőbe Attilát, így közel 30 éve foglalkozik e mesterséggel. A szüleik elvárták, hogy mindenben segítsenek, majd szép lassan a fivérek is megszerették ezt a munkát. Először piciben kezdték a vállalkozásukat, befektetők nélkül. A hatalmas vállalkozás tégláról téglára, lassan, de annál biztosabban épült fel.

„A pincészet létrehozásakor Péterrel úgy álltunk a dolgokhoz, hogy mivel nem volt pénzük, ezért minél gyorsabban el kellett adni a borokat, bár akkor még nem is palackoztunk bort. Ez indulásunk első 10-12 évre volt jellemző.”

Majd hiteleket vettek fel, illetve vissza nem térítendő támogatásokat kaptak az összesen 7 Európai Uniós pályázatból. Megcsillant a remény a testvérek számára, hogy lassan át lehet váltaniuk a borok palackos töltésére és értékesítésére. Ekkor valósult meg a terméskorlátozás a szőlőtőkéken, így sikerült a minőségen is kategóriákat javítani. 2002-től pedig egyedi karakterrel is rendelkeznek a boraik a gondos odafigyelésnek, a precizitásnak és a technológiának köszönhetően. „2002-ben jöttünk ki első palackozott termékünkkel, amely már 1,5 éves fahordós érleléssel rendelkezett.”

Családi összefogással

A családban a felosztás úgy valósult meg, hogy Péter lett a pincevezető és főborász, továbbá ő felelős a szőlőtermesztésért, a termelésirányításért és persze a borokért is. Ő már 15 évesen őstermelőként dolgozott, majd 21 éves volt, amikor együtt létrehozták Attilával a pincészetet. „Én a marketinggel foglalkozom, a koordinációs tevékenységek tartoznak a hatáskörömbe, illetve minden gazdasági ügy és a kereskedelem is az én feladataimat képezik. Ádám fiam is tevékenyen kiveszi részét a borászatban, a Corvinuson tanul, szőlész-borász szakon, és reméljük, idővel ő is teljes munkaidőben fog majd velünk dolgozni a családi vállalkozásban.”

Egy pincészet életében gyakran következnek be fordulópontok, helyzetek, amikor döntést kell hozni, milyen irányba haladjon tovább a munka. „Ha döntést kell hoznunk valamilyen ügyben, azt általában együtt tesszük meg, azonban előfordul, hogy Péter nem ér rá, akkor én hozom meg a döntéseket. Cégünknél 15 fő segíti munkánkat, így próbálnak mentesíteni minket, könnyebb is ilyen hátérrel határozatokat meghozni.

Azonban sokszor előfordul, hogy egy fő körülbelül öt ember munkáját végzi, legalábbis megkívánjuk, hogy sokrétűek legyenek munkatársaink, több dologhoz is érteniük kell egy ilyen méretű családi vállalkozásnál, ahogy nekünk is. Egyébként a szőlészeti tevékenység közös, mindketten voltunk pincemunkások, szőlőmunkások, traktorosok végigjártuk a ranglétrát és így jutottunk el addig, hogy most már csak irányítjuk a céget Péterrel. Ma kb. 40 ember dolgozik nekünk vállalkozásunk különböző területein.

Folyt. köv.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!