100 év küzdelme a szőlő-bor ágazatért
2024-03-05 | Vinoport
Az OIV nemzetközi szervezet története éppen 100 évvel ezelőtt kezdődött, és fennállásának első 100 évében számos, a bor ágazatot érintő kihívással birkózott meg sikerrel.
A szervezet 1924-ben Office International du Vin néven jött létre a globális borászati helyzet rendezése érdekében. A 19. század végén az európai szőlőtermesztést szinte teljesen elpusztító filoxéra-katasztrófa után Franciaország, Olaszország, Svájc, Ausztria és Németország szőlőtermesztői Montpellier-ben közösen próbáltak megoldást találni a problémára - az 1874-es kongresszus tulajdonképpen az OIV előzményének tekinthető.
Később, a 20. század elejére lecsengett ugyan a járvány, de a borhamisítás olyan méreteket öltött, hogy a világpiacot ellepték a hamisított, bornak nevezett italok. A probléma megoldására két kongresszust is tartottak, 1908-ban Genfben és 1909-ben Párizsban. Ezeken az 1891. évi, a hamis eredet-megjelölések visszaszorításáról szóló madridi egyezmény alapelveinek megerősítése is megtörtént. A közös munkát az első világháború ismét megakasztotta, de 1918-ban újra indult a bortermelő országok nemzetközi konferenciájának köszönhetően, amelynek programjában a vámtarifák felülvizsgálata, az országok közötti kereskedelem szabályozása és egy nemzetközi testület létrehozása is szerepelt.
1922-ben a franciaországi Société d’Encouragement à l’Agriculture, amely továbbra is aggódott a globális borhelyzet miatt, egy nemzetközi borászati szervezet létrehozását javasolta Olaszország, Görögország, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Magyarország, Tunézia és Luxemburg képviselőinek részvételével. Az ötlet a következő évben, a genovai konferencián ismét előkerült, de a találkozóra már szűkebb körben került sor, Magyarország ezen nem vett részt. Az országok küldöttei megállapodtak abban, hogy a képviselt államok közös költségén állandó nemzetközi irodát tartanak fenn.
Konkrét döntések azonban nem születtek, és további két párizsi konferenciára és hosszas vitákra volt szükség ahhoz, hogy megvizsgálják a nemzetközi testület létrehozásának lehetőségeit. Végül 1924. november 29-én megállapodást írtak alá a Párizsi Nemzetközi Boriroda létrehozásáról. Jogilag megszületett az OIV, de a szükséges számú ratifikációra még további három évet kellett várni.
A borágazat az 1920-as években
A szőlőtermesztés a 20-as években már nem korlátozódott Európára: Észak-Afrika, Dél-Amerika, Fokváros, Ausztrália és az Egyesült Államok főbb régióiban is nagy ütemben zajlott.
Ennek a nagy társadalmi, demográfiai és gazdasági jelentőségű mezőgazdasági tevékenységnek a gyors és látványos fejlődése szervezetlenül ment végbe, számtalan nehézséget okozva a borágazatnak. A borhamisítás továbbra is jellemző ebben a korban, a borra kivetett adók pedig gyakran abnormálisan magasak voltak. Az itallal szembeni előítéletek egyre növekvő ellenségeskedést szítottak, amelynek legélesebb formája a teljes tilalom: az Egyesült Államok, majd Finnország példája átterjedt Európába, elérve Svájcot, Ausztriát és Dániát. Miközben a fogyasztás és a kereskedelem stagnált, a termelés folyamatosan nőtt a szőlőterületek bővítésének, a magasabb terméshozamoknak, a hibridek ellenőrizetlen használatának köszönhetően. Az összes tényező adott volt egy súlyos válság kirobbanásához. Ebben az időszakban jött létre az OIV.
forrás: oiv.int
A hivatal kezdettől fogva rendkívül összetett feladatokkal szembesült, de magabiztosan küzdött meg ezekkel, a borvilág akkori legkiemelkedőbb alakjainak aktív együttműködésére támaszkodva. Fennállásának első évtizedében, amely a második világháború kitörésével ért véget, az OIV számos területen ért el eredményeket.
Mindenekelőtt kiterjedt felméréseket végzett, hogy minél több információt szerezzen az egyes országok szőlőtermesztésének méretéről és jellegéről.
Ily módon először lehetett áttekintést kapni a világ szőlőtermesztési helyzetéről, megbízható gazdasági, statisztikai, szabályozási és műszaki információkkal a termelő és importáló országokról.
Az OIV munkájának másik része a kutatások ösztönzése volt. Havonta megjelenő, a szőlő- és borkészítési technológiával foglalkozó kiadványát széles körben elérhetővé tette a kutatók számára. Emellett a szervezet a nemzetközi kereskedelem koordinálásán is dolgozott. Számos találkozó, felmérés és konferencia után 1935. június 4-én Rómában az első egyezményt is aláírták a borelemzés nemzetközi módszereinek egységesítéséről.
A tagok száma 1938-ban tizenhétre emelkedett. Tudományos, jogi, sőt orvosi bizottságot is felállítottak. Ebben az időszakban az OIV tizenkét közgyűlést, valamint öt nemzetközi szőlő- és borkongresszust is rendezett, amelyekre a világ minden tájáról érkeztek szakemberek.
Az ötödik nemzetközi szőlő- és borkongresszust a németországi Kreuznach-les-Bainsben tartották 1939. augusztusában, közvetlenül a második világháború kitörése előtt. A háború miatt minden bizonnyal megszűnt volna az OIV, ha nincs két férfi, aki erején felül dolgozik azon, hogy életben tartsa.
Edouard Barthe elnök és Basile Samarakis főtitkár hozzáláttak az OIV fennmaradásának biztosításához, folytatták a jelentések közzétételét és terjesztését, amennyire a körülmények lehetővé tették. Folytatódott a dokumentációs munka, a kutatás sem szűnt meg teljesen, és sok ország borsajtója is megmaradt. Az akkori dokumentációk felbecsülhetetlen értékűek lettek a háború lezárultával.
A háború után az ENSZ által az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) létrehozása erősen megkérdőjelezte az agrár-élelmiszeripari ágazatban működő összes nemzetközi szervezet létezését. Az OIV is ebbe a nemkívánatos kategóriába tartozott, és csak a vezetők kitartásának és a Washingtonba érkező francia, olasz, spanyol és portugál delegációk támogatásának köszönhető, hogy az OIV autonómiája megmaradhatott. Egy megállapodás aláírására került sor, amely kimondta, hogy "a FAO nem veheti át az OIV helyét a borászat területére szakosodott kormányközi szervezetként végzett feladatainak ellátása során".
Egy új kezdet
1946 júliusában összehívták a törvényes közgyűlést, amelyen 17 ország képviseltette magát, innentől az éves jelentés, az OIV Bulletin ismét rendszeresen megjelent. 1949-ben Edouard Barthe elnök halála után Pierre Le Roy de Boiseaumarie báró vette át az OIV vezetését, és vele egy új korszak indult el a szervezet életében.
A báró mindennél fontosabbnak tartotta a minőség növelését, ezért a technológiai újítások, a szőlőgenetika, a talaj- és éghajlati hatások, a borkezelések vizsgálata került előtérbe. 1954-ben Párizsban új nemzetközi egyezményt írtak alá a borelemzési módszerek egységesítéséről, amely megerősítette az analitikai módszerekkel foglalkozó albizottság létrehozását. Új kiadványok születtek (Directory of Viticulture Stations, Oenology Laboratories, International Ampelographic Register), és a később hét nyelven megjelenő Szőlő és Bor Lexikon előkészítése is megkezdődött.
Az 50-es és 60-as években a tudomány példátlan presztízsnek örvendett, megnőtt a tudományos kutatások száma, megszaporodtak a különféle tudományos szervezetek. Az OIV alkalmazkodott a korszellemhez.
Az új igazgató, René Protin a szervezet nevét Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatalra változtatta. Ezután a szervezet strukturális megújítása következett többek között három bizottság létrehozásával.
A 70-es évekre a néhány évvel korábban elkezdett hosszú távú projektek sikeresen zárultak: elkészült a borversenyek szabályrendszere, teljes körű tanulmányi programot hoztak létre a borászok képzésére, és megjelent Borászati Gyakorlati Kódex első kötete is.
Ebben az időszakban az OIV fontos szervezetté vált, és egyre nagyobb tudományos és erkölcsi súlyra tett szert a borvilágban. Ennek következményeként a taglétszám az 1957-es 17-ről 1978-ra, a szervezet fennállásának 60. évfordulójára 30-ra emelkedett. (A következő nagyobb bővülés 1986-ban történt: ekkor 45 tagállamra nőtt a csatlakozók száma.)
1997-ben egy felülvizsgálati időszak következett, amely 2001-ben egy nemzetközi megállapodással zárult. Az OIV új neve Szőlészeti és Borászati Nemzetközi Szervezet lett, amelynek fő céljai a következők:
- információnyújtás és tanácsadás a tagok számára az új intézkedésekről
- kormányközi szervezetek támogatása
- hozzájárulás a meglévő gyakorlatok és szabványok nemzetközi harmonizációjához, és szükség esetén új nemzetközi szabványok kidolgozásához a borászati termékek előállítási és forgalmazási feltételeinek javítása érdekében, valamint a fogyasztói érdekek figyelembevételével
E célok elérése érdekében a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezetnek többek között a következő feladatai vannak: a tudományos és műszaki kutatások elősegítése és irányítása, tagjaival együttműködve ajánlások kidolgozása, azok alkalmazásának figyelemmel kísérése, különösen a következő területeken: bortermelés feltételei, borászati eljárások, termékek meghatározása és/vagy leírása, címkézési és forgalmazási feltételek, elemzési és értékelési módszerek; javaslat benyújtása a tagok számára a következőkre vonatkozóan: a szőlőből készült termékek eredetiségének garantálása, különösen a fogyasztók felé, különös tekintettel a címkézésre, a földrajzi jelzések és különösen a szőlőtermő területek és az eredetmegjelölések védelmére, táplálkozási és egészségügyi vonatkozású kutatások elősegítése stb.
Az OIV döntéshozatali eljárásában minden országnak két alapszavazata van, de az egyes tagok számos további szavazattal rendelkezhetnek: ennek kiszámítása olyan objektív kritériumok alapján történik, amelyek meghatározzák az egyes országok relatív helyzetét a világ borágazatában (termelés, terület, fogyasztás).
Az OIV nyelve a francia, az angol és a spanyol, ehhez jött később az olasz és a német, amely a megállapodással összhangban lehetővé teszi az OIV-t alkotó szervek számára, hogy nyílt és átlátható módon működjenek.
Az OIV ajánlásai, nemzetközi szabványai és iránymutatásai révén előmozdítja az információk és a tudományos alapokon nyugvó ismeretek harmonizációját és megosztását a borászati termékek előállítási feltételeinek és forgalmazásának javítása érdekében, a fogyasztói érdekek figyelembe vételével. Tulajdonképpen egy olyan szervezetként írhatjuk le, amely minden olyan kérdéssel foglalkozik, amely az ágazat jövőjét alakítja. Jelenleg a legnagyobb feladatot az éghajlati, a társadalmi és a digitális változásokhoz kapcsolódó kihívások jelentik.
A szervezet - megalakulásának századik évfordulója alkalmából - 2024-et a szőlő és bor nemzetközi évének nyilvánította. Az ünnep alkalmából több rendezvényt tartanak szerte a világon. Az év az OIV új székházának felavatásával és a 45. bor-világkongresszussal zárul a franciaországi Dijonban. A centenáriumi év mottója „A jövő bora és szőlője”. Ehhez kapcsolódóan az OIV elindítja a Szőlő- és Borvárosok Nemzetközi Hálózatát, hogy elismerje azt a felbecsülhetetlen hozzájárulást, amelyet a szőlőhöz köthető városok tettek a szervezet munkájához az elmúlt 100 év alatt.
1987-ben 21 ország több mint 100 városa egyesült, hogy az ágazathoz kapcsolódó találkozók és rendezvények központjává váljon. 2024-ben a 100. évforduló alkalmából az OIV tudományos és kulturális jellegű magán- és nyilvános rendezvényekkel indítja újra ezt a kezdeményezést. Ebben az új hálózatban tagvárosok és tagsággal nem rendelkező városok egyaránt részt vesznek. Hazánkból a következő városok szerepelnek a listában: Budapest, Gyöngyös, Eger, Tokaj, Sopron, Badacsony, Balatonfüred, Szekszárd, Pécs, Villány, Hajós, Kiskőrös, Kiskunhalas, Kecskemét, Csongrád. A résztvevő városok a különböző tudományos és kulturális események megszervezése során az OIV támogatását élvezhetik, de emellett az OIV elősegíti a kapcsolatfelvételt is az ágazat szereplői között a tapasztalatok és jó gyakorlatok megosztása érdekében. Lehetőség nyílik továbbá webináriumokon, szimpóziumokon és egyéb rendezvényeken való részvételre is a centenáriumi év során.
Forrás: www.oiv.int
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Látogatás az egyik legkisebb francia apellációban
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
A fenntarthatóság a borok egyik legfontosabb értékesítési kritériuma
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!