Mindenhogyan jó?

A szőlő- és borfajták helyesírásáról

2011-05-14 | Vizi Csenge

Ami biztos, hogy olyan sokszínű képet, mint a szőlőfajták és a borok nevének helyesírása mutat, ritkán fordul elő meg egy-egy szakmai nyelvben. Természetesen most a magyar nyelvről beszélünk, ugyanis ha a nemzetközi trendet, vagyis a hivatalosan használt angol szakmai nyelvet nézzük, akkor kevésbé találkozunk félreértésre okot adó írásmóddal. A Magyar Tudományos Akadémiát, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot (FVM) is megkerestük a magyar szőlőfajták és borfajták helyesírásával kapcsolatosan.

A kép a megkeresés után sem lett teljesen világos, ugyanis hazánkban nagyon kevesen foglalkoznak azzal a speciális szakággal, amely a szőlőfélék osztályozásán, leírásán (ez az ampelográfus) túl a pontos helyesírás meghatározására is kitér. Az FVM 98/2009. (VII. 30.) rendeletének mellékletében, amely egyébként a borszőlőfajták osztályba sorolásáról szól, a fajtanevek leltárba vételekor mindent nagy kezdőbetűvel írtak, míg ezeket a köznapi nyelvben kisbetűvel kezdjük. Vajon ki vagy mi hibázik a helyesírás e tekintetében?

Ha valóban hibást keresünk, akkor máris megakadunk, ugyanis Rácz János: A Szőlő és Bor című tanulmányában kifejti, ez is, az is elfogadott. Vagyis végigvezetve a szőlőfajták és a borok nevére vonatkozó íráskép történetét, eljuthatunk a jelenbe: nincs szabályzat, amely kimondaná pontosan mi a helyes írásuk.

A kis kezdőbetű

Nézzünk egy picit utána a létező irodalomban e tárgy kibontásának, ami után mindenki maga döntheti el, melyik írásmódot használja. Hazánkban e témában több cikk is megjelent például a Magyar Nyelvőrben vagy a Szabad Földben, de A magyar helyesírás szabályai is tartalmaz útmutatásokat. Az összes többi folyóirat, a neves nagy lexikonok (Magyar Nagylexikon, Révai új Lexikona stb.) azonban nem következetesek a fajtanevek használatában, hol így, hol úgy írják őket.

Talán induljunk ki abból, hogyan is írjuk a nemzetségneveket, vagyis a genusokat és a fajneveket, vagyis a specieseket. Ezek mind-mind kis kezdőbetűvel írandók a magyar nyelvben annak ellenére, hogy a latin megfelelőjük nagybetűvel kezdődik. Priszter Szaniszló
Növényneveink című kötetében azt olvashatjuk, hogy a fajtanevek, vagyis a cultivárokat nagy kezdőbetűvel kell írni, ennek nyomán fordulhat elő, hogy találkozunk az Olasz rizling szóval, holott valljuk be, a legtöbben olaszrizlingként vagy Olaszrizlingként használjuk a köznapi nyelvben.

Ha A magyar helyesírás szabályait (11. kiadás) vesszük alapul, amelyet az általános iskolában is előszeretettel használnak nyelvünk helyes használatának oktatására, akkor megkeresve a 107-es pont b.) bekezdését, világosan kimondja, hogy a "minőségjelzős összetételeket egybeírjuk. Ezek tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege; gyorsvonat, hidegvérű, melegágy." Tehát ha csak ezt a tényt vesszük alapul, akkor a sárgamuskotály és az olaszrizling is egybe írandó.

Mégis akkor mi miatt jelenhet meg egy-egy cikkben, boros címkén például a Sárga muskotályként használt név azon túl, hogy Priszter Szaniszló ennek jelenségét írta le a fajtaneveket illetően? Egyrészt a növény, ezen belül pedig a zöldségtermesztésben is nagy kezdőbetűt használ a leíró nyelv, amit Csepregi Pál ampelográfus is támogatott. Illetve mind a szőlészek, mind a borászok a nemzetközi kitekintés tekintetében, a kereskedelemi pozíciókról nem is beszélve úgy látják, hogy nekünk, magyaroknak is ezekhez, a világ többi részén elfogadott normákhoz kell alakítanunk helyesírásunkat. Vagyis az az elfogadott, ha nem azt írjuk, hogy cserszegi fűszeres, hanem ezt Cserszegi fűszeresként, netán Cserszegi Fűszeresként használjuk?

Vagy nagy kezdőbetű?

Ez talán még a nemzetközi szőlőfajták esetén érthető is lenne, de akkor mi van a hungarikumainkkal? És ha jobban belegondolunk, akkor minden nemzet megtartja a saját írásmódját. Akkor mi mégis miért szeretnék bevezetni a standard, nemzetközileg elfogadott írásmódot? A lényeg azon lenne, hogy létrejöjjön egy, a magyar helyesírásnak megfelelő szabályzat. Hazánkban, a tévében rendszeresen jelentkező nyelvtani szabályokat bemutató Grétsy László is úgy tartja a szőlő- és borfajtanevek nagy kezdőbetűs írásmódjára vonatkozóan (Szabad Föld folyóirat feltett kérdés alapján), hogy képtelenség lenne minden tagját nagy kezdőbetűvel írni.

Ezt a kijelentését arra alapozza , hogy "a mi helyesírási rendszerünk szerint a fajtanevek – ide értve a borfajták általánosabb megnevezését is – kisbetűsek: ezerjó, kéknyelű, furmint, leányka, szamorodni stb. De ha származási helyet is pontosan megjelölve neveznek meg valamely kitenyésztett szőlőfajtát a borszakemberek, akkor szerintem ezek már nem egyszerűen fajtanevek, hanem márkanévnek számító elnevezések." Ebben a tekintetben helyes azt írnunk, hogy Móri ezerjó, Egri csillag vagy épp Tokaji aszú.

De a kérdés még mindig ott lebeghet bennünk, hogy akkor most egy olyan szót, mint az Irsai Olivér hogyan is írjunk? Milyen szabály vonatkozik a külföldi nevekre, amelyekre nincs magyar megfelelő? Az előbbi egyszerű a válasz, hiszen ha egy szőlőfajta egy személy nevét viseli, akkor azt nagy kezdőbetűkkel kell írni, míg az utóbbiakra ismét A magyar helyesírás szabályai ad választ: kisbetűvel írandók, például portói bor.

A fentiekből talán már világos, hogy mennyire nincs egységes képünk a szőlők és borfajták helyesírására vonatkozóan, csak tapogatózunk, és ki így, ki úgy használja a kis- és nagykezdőbetűs változatokat. Míg a 19. században kifejezetten kerülték a személyneveken és tulajdonneveken túli nagy kezdőbetű használatát, amelyet a német nyelv írásképéhez hasonlítottak, addig ma már örömmel fogadnák nagyon sokan, ha a nemzetközi normáknak megfelelően, egyszerűbben és egységesebben használhatnánk ezt a szaknyelvet, magyarul. Egyelőre csak saját magunkon áll, melyik irányt választjuk!

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!