Dupla szülinap

Kedves ajándékot kaptam a családtól születésnapomra. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen meglepetés vár rám. Igaz, már egy nappal előbb megérkezett, és pont otthon voltam. Megállt egy ismeretlen terepjáró a ház előtt, és két ember ládákat kezdett kipakolni belőle. Értetlenkedve néztem, mert ha rendelünk valamit, az általában becsomagolva, dobozban érkezik. A család somolyogva figyelte az értetlenkedésemet. Még inkább nem értettem amikor láttam, hogy húst rejtenek a ládák.

Talán van valami nagyobb vendégcsapat bejelentkezve, amiről én nem tudok? Biztos Kata rendelt húst a töltött káposztához – gondoltam én.

Mikor a ládák már bent voltak, akkor vallották be, hogy ez az én szülinapi meglepetésem, ami egy egész bárány és egy egész birka volt a keleméri bárányfarmról, ahová néhány hónapja ellátogattunk. Aznap estére a báránybordából sütöttem vacsorát, másnap napközben a birkapörköltet készítettem el bográcsban. Ugyan ünnepelni még plusz ajándékként az Anyukám Mondtába vitt a család, de csütörtökön alig vártam a vacsoraidőt, hogy végre ne csak kóstolgassam (főzés közben sűrűn megtettem), hanem végre jól is lakhassak az áhított pörköltből. Meg kell mondanom, igencsak jól sikerült, a kitűnő alapanyagnak (is) köszönhetően!

Pénteken elindultunk Keszthelyre, a Pampetrics Gyuri barátunk által szervezett „A bor összehoz” rendezvényre. Borok, díszítés, árjegyzék, bőröndök és a vadiúj online pénztárgép bepakolva, mindenki rendesen bekötve, ahogy illik. Sajnos nem jutottunk túl messzire.

A 37-es főúton haladtunk ráérősen, amikor egy stoptáblás elágazásból elénk vágódott egy kocsi.

Vészfékeztem, és mivel szemből épp nem jöttek, a frontális ütközést a kormány félrerántásával tudtam elkerülni. Így is ütköztünk. Tévében sokszor láttam bemutató filmeken, hogy hogyan robban ki a légzsák ütközéskor. Most testközelben történt velünk. Ahogy megálltunk, mindenki kipattant a kocsiból. Láttam, hogy a két lánynak nincs komolyabb baja, így rohantam a másik kocsihoz, majd hívtam a 112-es számot. Sokan megálltak, és segítettek, vagy megkérdezték, kell-e segítség.

Visszagondolva fantasztikusan jóleső érzés, ahogy vadidegenek a segítségünkre siettek. Érkeztek a mentők, a rendőrök és a mentőhelikopter. A másik kocsi vezetője kórházba került. Fejsérülés, bordatörés. Hála istennek már ő is otthon van.

Az anyagi kár persze neki és nekünk is jelentős. A kocsink totálkáros lett. De a Volvo biztonságos karosszériájának köszönhetjük hogy kisebb-nagyobb, az öv okozta zúzódásokon kívül nem lett más bajunk. Úgy gondolom, ezentúl dupla szülinapot ünnepelünk júniusban. De azt ugye kitalálják, hogy ha kocsit veszünk, milyen márkára gondolunk?

A szőlőben ezerrel támad a lisztharmat. A legtöbb parcellában nagyon keresni kell ugyan, hogy imitt-amott lisztes szemeket találjak. Az erre érzékeny tőkéknél azért néha fürtök is fehérednek. Két olyan helyen viszont, ahol megcsúsztunk a hajtásválogatással, a lisztharmat már azt hiszi, győzött.

Én meg abban reménykedem, hogy még nem vesztettük el a csatát.

Holnap bevetjük a nehéztüzérségünket: káliszappanos lemosás a legveszélyesebb helyeken.

Utána pedig az összes parcellát végigpermetezzük Vitisannal (szódabikarbóna) és PrevB-2-vel (narancsolaj-kivonat). Ez éven csak bioszereket használtunk eddig. Bízom benne, hogy a háborút végül mégis mi nyerjük.

Mert amúgy gyönyörűek a fürtök, a hajtások a legfelső drótok fölött lassan íz égig érnek.

Meg kell már kezdenünk a visszavágásukat. Tehát indulhat majd a „csonkázás”.

Szántanunk is ideje lenne, mert az egymás utáni permetezések miatt nagyon tömörödött a talaj. Azzal vigasztalom magam, hogy nem lusták vagyunk, hanem a kiszáradt talajba amúgy sem menne bele az eke. Ha kapnánk valami rendesebb esőt, hogy felpuhuljon kicsit a föld, akkor majd nekifeszülünk.

A szárazság miatt a házunk előtt és a kisháznál is sárgul a fű. Ott ugyan van kutunk, de örültem, hogy legalább a permetezéshez kaptunk annyi vizet, amennyi kellett. Az udvar locsolására már nem futotta. Ráadásul a szomszéd kútja (ahonnan 2010-ben folyamatosan szivattyúzni kellett a vizet) egyszerűen kiszáradt. Szóval ránk férne a csapadék!

A nemrég palackozott borokra a napokban érkeznek majd a címkék. Ideje is, mert az előző évjáratokból már csontra kifogytunk. Így nemsokára piacon a 2013-as sauvignon blanc, a 2011-es birtokbor és a 100 grammos késői furmint.

Július elején Lenkey Gézával megyünk Lengyelországba „turnézni”. Varsó, Lublin, Krakkó. Végre láthatjuk Puli barátunk januárban nyitott éttermét, a „Zöld medvét” is. Jó hírét már sokszor hallottuk. Más azért valamiről olvasni vagy akár hallani, és más egy boros vacsorát személyesen megtapasztalni. Viszünk persze vulkáni köveket is bőven. Egyrészt megmutatni a három kóstoló résztvevőinek. Másrészt mindhárom helyen akarunk otthagyni belőlük, hogy az éttermekben és Jan kereskedőnk üzletében is kézbe foghassák szeretett köveinket az érdeklődők. Ez is egy kapocs a borok, magunk és a Tokaji borvidék között.

Legyenek óvatosak az utakon Önök is!

A kocsi pótolható. De az ember nem.

Vigyázzanak magukra, hogy sokáig borozhassanak még velünk együtt!

Árvay János
2014. 06. 30.