Milyen bortrendek várhatók idén?
Jóslatok 2010-re
2010-01-26 | Tóth AdriennÉv elején illendő összegezni az elmúlt esztendő tapasztalatait, a bátrabbak azonban nem állnak meg itt, hanem azt is elképzelik, mit tartogat a következő tizenkét hónap. Komoly borszakértők, borpiaci elemzők tették közzé, mit várnak 2010-től, merre haladunk majd, milyen változásokra számíthatunk. Ez persze a legtöbb esetben nem légből kapott jóslatokat jelent, inkább arra következtetnek a szakértők, hogy mely jelenlegi trendek vannak felfutóban illetve visszavonulóban.
Egy pillantás a múltba
Mielőtt azonban a jövőbe pillantanánk, fussuk át, hogy a borral kapcsolatban melyek mondhatóak az elmúlt évtized legjelentősebb fordulatainak. Ha magukat a borokat nézzük, megállapíthatjuk, hogy komoly népszerűségre tettek szert a friss, száraz rozék, emellett a sokszor túl hangsúlyos, hordós érlelésnek alávetett fehérborok helyett inkább a gyümölcsös, üde tételek felé fordult a fogyasztói érdeklődés. Nemzetközi fronton a chardonnay divatján először a sauvignon blanc lépett át, de mára olyan kirobbanóan gyümölcsös és egyáltalán nem komolytalan fajták kerültek a figyelem középpontjába, mint a rajnai rizling vagy a viognier. És persze ne feledjük el a világon mindenhol tomboló pinot noir lázat sem.
Bornemzetként legbüszkébbek saját borainkra vagyunk, mégis a többi borfogyasztó ország lakosaihoz hasonlóan, az utóbbi tíz évben megismertük az olyan újvilági kategóriákat, mint az új-zélandi sauvignon blanc, a kaliforniai zinfandel vagy az ausztrál cabernet sauvignon. Ezen túl pedig szemtanúi lehettünk, ahogy Európában is felkapnak országokat, eddig alig ismert borvidékeket, vagy épp fordítva, néhány korábbi nagy név elveszti csengését.
Ha nem a tartalmat, hanem a csomagolást nézzük, szintén jó pár újdonságot fedezhetünk fel. A fémdoboz, a bag-in-box és a műanyag palackos kiszerelések mellett megismertük a szilikon dugók széles és színes skáláját, továbbá a csavarzárat is. Ezen túl azonban érdemes figyelmet szentelni a klasszikus megoldás, azaz a parafa dugók minőségi javulásának is.
A borfogyasztók új generációja vette kezébe a poharat, akik általában magasabb minőségű borokhoz és az internetnek illetve a bor-bloggereknek köszönhetően több információhoz jutottak hozzá, mint szüleik. Az egyre növekvő számú és komolyságú boros rendezvényekből is látható, hogy az emberek borkultúrája, tájékozottsága és igényessége érezhetően nőtt. A tudatosság azonban nemcsak a bor minőségére és egyéb klasszikus kategóriákra vonatkozik. Egészségügyi és etikai okokból nagy népszerűségnek örvendenek például az alacsony alkoholtartalmú vagy különböző környezetbarát technológia alkalmazásával készített borok.
Merre tartunk: le vagy fel?
A legfontosabb kérdés talán az lehet, vajon felfelé vagy lefelé halad a világ bortermelése és fogyasztása. A válasz nem egyszerű, tekintve, hogy végleges adatok híján jelenleg csak tippelni lehet, ráadásul a vélemények különböznek. Tény, hogy a különbség nem óriási, hiszen míg az egyik állásfoglalás kis növekedésről, addig a másik kis csökkenésről számol be.
A londoni székhelyű Mintel piackutató cég adatai szerint a gazdasági visszaesés ellenére enyhén növekedett 2009-ben a nemzetközi borpiac. A 2008-as 3,2%-os visszaeséshez képest szerintük a tavalyi évvel kapcsolatban 2,1%-os növekedéssel számolhatunk. Ha pedig kicsit még távolabbról nézzük a képet, és 2009-et 2004-hez hasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy öt év alatt a növekedés 20%-os volt.
Ezzel ellenkezik az OIV véleménye (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal), akik szerint a gazdasági helyzet visszaeséshez vezetett tavaly, hacsak nem nőtt jelentősen év végén a nemzetközi borimport, különösen a saját bortermelést nem folytató országokban. Erről ugyanis még nem tudunk biztosat, idő kell az adatok feldolgozásához.
A szervezet arról is nyilatkozott, hogy információi szerint a megtermelt bor mennyisége nem különbözik jelentősen a 2008-as adatoktól, viszont a termőterületek csökkenéséről beszélnek, elsősorban olyan európai országok kapcsán, mint Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Portugália és hazánk. Az Újvilágban vegyes a kép, míg Argentínában és Chilében telepítettek, addig Brazília és Új-Zéland összességében stagnál, Dél-Afrika pedig visszaesik a szőlőművelés alá vont terület nagyságát tekintve.
A prémium kategória újra erőre kap
A tavaly év végi, ünnepi időszakot összehasonlítva az azt megelőző évvel, Kalifornia borkereskedői azt tapasztalták, hogy bár kis mértékben ugyan, de élénkülés tapasztalható a prémium borok iránt. Az államban működő kisebb, luxus pincészetek egyetértenek ezzel a trenddel, bár egyelőre úgy látják, messze van még a válság előtti kereslet, de tény, hogy egyre többet vásárolnak a borfogyasztók.
A borászatok nyilatkozata szerint e csúcsbor kategórián belül is egyelőre inkább az alacsonyabb árú borokat keresik a vevők. Általános tapasztalatnak tekinthető, hogy a gazdasági helyzethez azok tudtak alkalmazkodni, akik az éttermi szektorban kieső forgalmukat közvetlen értékesítéssel pótolták, szorosabbra fűzve a kapcsolatot a pincészetet meglátogató borturistákkal, valamint törzsvásárlóikkal.
Továbbra is az árak mentén dőlnek el a trendek
A Bloomberg.com borszakírója, John Mariani is összefoglalta mit vár az idei évtől. Véleménye szerint tovább folytatódik az árak csökkenése, amely különösen jól látható lesz majd eddig elérhetetlen bordeaux-i, burgundi és kaliforniai kultikus csúcsborok esetében. Ha vásárlásról beszélünk, szerinte azt is fontos megemlíteni, hogy tovább növekszik majd az internetes vásárlás, de legalábbis a tájékozódás jelentősége.
A borkereskedések és az éttermek bevételük nagy százalékát viszonylag alacsony árú boroknak köszönhetik majd, a vagányságot ezen a fronton 2010-ben várhatóan nem a különösen drága, elérhetetlen tételek fogják jelenteni, hanem a kevésbé ismert, jó ár-érték arányú felfedezések. Az egyre népszerűbb bor-bloggerek legolvasottabb bejegyzései is várhatóan szinte ismeretlen, alacsony árkategóriájú, mégis nagyon jó minőségű borokra hívják majd fel a figyelmet a szerző szerint.
Szerinte a feljövőben levő dél-amerikai és európai borvidékek akkor nem fognak visszaesni, ha nem szaladnak el árban, viszont a most csúcson levő Új-Zélandnak és Champagne-nak nem sok jót ígér. Az előbbi gátja Martiani véleménye alapján az lesz, hogy a rajta felnövő új borfogyasztók tovább akarnak majd lépni minőségben, és ezt várhatóan nem tehetik meg a szigetország boraival, így elpártolnak tőle. Champagne pezsgőiért pedig egy válságból kilábaló évben sem fogják sokan kifizetni a kirívóan magas árakat, inkább kipukkantanak egy Proseccót, Cavát vagy új-világi pezsgőt, amelyek minősége egyre emelkedik.
Jancis Robinson a borok kezelésére terelné a figyelmet
Jancis Robinson óvatosabb, vagy mondhatjuk úgy is, tudatosabb, amikor a 2010-es évről beszél, ugyanis nem bocsátkozik jóslatokba, inkább azt írja le, amit szeretne, ha megtörténne ebben az évben.
A témával foglalkozó írásának legjelentősebb eleme a borok tárolási és szállítási körülményeire hívja fel a figyelmet. A kereskedők és a fogyasztók szempontjából is lényegesnek tartaná a megfelelő állandó hőmérséklettel és páratartalommal bíró tároló helyiségek elterjedését.
A környezet megóvása érdekében pedig ebben az esetben egy számunkra klasszikus módszert támogatna: a földbe vájt pincék alkalmazását. Érdekes a kérdésben az ő látásmódja, lévén, hogy nem egy hozzánk hasonló pinceközpontú borkultúrában nőtt fel, az általa Anglia és Hong-Kong vonatkozásában felhozott példák elhagyott laktanyák és hegyekben húzódó titkos álláspontokról szólnak, amelyeket átalakítottak bortároló raktárakká.
Ezen túl Jancis Robinson hangsúlyozza, ahogy a nemzetközi borkereskedelem egyre jobban kiépül, és a borok egyre nagyobb távolságokat tesznek meg, nagyobb figyelmet kellene szentelni szállításuknak. A kérdés több szempontból is megközelíthető, a kereskedőknek ügyelniük kell a szállítás körülményeire, azaz, a hőmérsékletre, a páratartalomra, az időtávra. Azonban a pincészeteket sem hagyja szó nélkül az angol borszakértő, különösen a dél-amerikai borászatokat fedi meg azért, mert sokszor még mindig a palackok súlyával asszociálják a minőséget, és akár egy kilogramm súlyú üveget bocsátanak útra a világ legtávolabbi pontjai felé.
Végezetül személyes kívánságként minél több és szebb rajnai rizlinget szeretne inni 2010-ben, hiszen a fajta számára sok előnnyel bír, legtöbb borának relatív alacsony az alkoholtartalma, viszonylag ízgazdag, szépen fejlődik a palackban, képes kifejezni az őt adó terroir-t és nagyon könnyű ételekhez párosítani.
A fenti vélemények, jóslatok olvasása közben fontos kicsit eltávolodni a hazai perspektívától, a nemzetközi borpiacon zajló trendeknek ugyanis mi, egy komoly boros múltra visszatekintő nemzetként, a legtöbb esetben azért szerencsére nem felelünk meg. Bár egyre több dolog szivárog be a nagyvilágból, itthon még mindig divatosabbnak számít egy kadarka vagy furmint, mint a világ borporondján jól csengő rajnai rizling vagy sangiovese.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A fenntarthatóság a borok egyik legfontosabb értékesítési kritériuma
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!