A 2009-es évjárat a Somlón
A jégeső mégsem volt katasztrofális
2009-11-12 | Tóth Adrienn
Somlót Tokaj mellett a legkülönlegesebb adottságokkal bíró magyar borvidékként tartjuk számon. Első látásra egysíkúnak tűnhet, hogy szinte csak száraz fehérborokat készít, azonban ebben a műfajban olyan palackokat tesz le az asztalra, amit nem hogy kevesen, de talán senki sem tud utána csinálni. Somló ereje ugyanis éppen egyediségében rejlik. A következő cikkben az idei évjárat helyi sajátosságait vizsgáljuk.
Mivel a télen lehulló csapadék elmaradt a szokásostól, a talaj viszonylag szárazan indult neki az új évjáratnak. A kellemes, meleg idő azonban előbbre hozta a rügyfakadást, a korai fajtákkal, például a juhfarkkal indult el ez a folyamat. A helyi szőlőfajták közül az olaszrizling startolt utoljára, az ő csúszásához valószínűleg hozzájárult a csapadékhiány. A virágzás is 1,5-2 héttel előbb zajlott le, azonban nem látszott, hogy a korábbi csapadékínség komolyabban megviselte volna a növényeket.
A nyár elejére már csapadékosabb idő, zivatarok voltak jellemzőek, az is előfordult, hogy az esőcseppek közé kisebb méretű jégdarabok keveredtek, ezek azonban nem ártottak komolyan a szőlőnek.
Az év Somlón is kifejezetten egészségesnek számított, komolyabb fertőzések nem ütötték fel a fejüket. Ennek ellenére a lisztharmatra azért ügyelni kellett, Császár Attila, a Kreinbacher Birtok szőlészeti vezetője elmondta, hogy az általánosan meleg időben, a reggeli harmat egy párás légréteget hozott létre, amely ugyan délutánra mindig kiszáradt, azonban az előrejelző műszerek szerint egészen októberig fenntartotta a fertőzésveszély lehetőségét.
Emellett Attila arról is beszámolt, hogy elégedett volt a molyok ellen bevetett feromonos légtérterítéssel, amelyet Fekete Bélával, Györgykovács Imrével és a Tornai Pincészettel összefogva, viszonylag nagy területen együtt próbáltak ki a nyár eleji felbukkanó molyrajok miatt. A trükk lényege ebben az esetben abban áll, hogy a nőstény molyok által kibocsátott feromonnal töltik meg a légteret, így szegény hím molyok mindenhol párjukat érzik, mégsem találnak rá, ezáltal lehetetlenné válik a szaporodás.
A jégverés és hatásai
Július 18-án, szombaton következett be az egész borvidéket megrázó esemény: ezen a napon dió nagyságú jégdarabok hullottak alá az égből. A Somló hegyről érdemes tudni, hogy több oldalát is szőlő borítja eltérően a legtöbb vidéktől, ahol ez leginkább a déli részekre igaz. A jégeső pedig általában bizonyos irányból érkezik, így nem egységesen érintette a borvidéket, különböző mértékben szenvedtek kárt az egyes oldalak.
A borászok elmondása szerint e legnagyobb veszteségeket a keleti, dobai szőlőknek kellett elviselniük, ott a termés 50-80%-a is elveszhetett. A másik két, szőlőtermelés szempontjából lényeges oldalt már kevésbé sújtották az égiek, a dél felé eső részen 30-40% volt a veszteség, míg nyugat felé 20-30%.
A jégeső több szempontból is csapás a szőlőre nézve. Nem csak azért rossz, mert tönkre teszi a bogyók egy részét, így csökkentve a termés mennyiségét, de a roncsolt szőlőszemekből fertőzés indulhat el, ami akár meg is pecsételheti az adott évjáratot. Esetünkben azonban a szerencsétlenséget szerencsés körülmények követték, így a jégeső utáni, száraz, meleg idő nem kedvezett a betegségek terjedésének.
Fekete Béla elmondta, a jégesőt követően kényszerűen úgy alakult, hogy a szőlőik felében nem tudtak permetezni, ennek ellenére az ideális időjárási viszonyok miatt, azokon a területeken sem fordult rosszra a helyzet, egészségesek maradtak a szőlők.
A jég azonban nemcsak a bogyókban, hanem a szőlő más részeiben is kárt tett. Györgykovács Imre arról számolt be a Vinoportnak, hogy a fás részek is komolyan sérültek, aminek következtében jövőre több helyen a szokásosnál szigorúbban, figyelmesebben kell majd metszeni.
Takács Lajos véleménye szerint annak ellenére, hogy a szőlők mindent megtettek a jégverés után az új levelek fejlesztéséért, teljesen mégsem tudták behozni a lombozat harmadának-felének elvesztése miatt bekövetkezett visszaesést. A hátralevő időben a növényeknek a megmaradt levélzet munkájából kellett gazdálkodniuk, amely nem teheti lehetővé ugyanazt a teljesítményt, mint az eredeti lombfelület.
A másfél hónapig tartó csapadékmentes időszakban azonban a Somlón beszáradtak azok a bogyók, amelyeket megsértett a jég, a hónaljhajtásokból pedig új levelek indultak fejlődésnek. A fürtökben megmaradt egészséges szőlőszemek kitöltötték az űrt, ami a sérült szemek eltűnésével keletkezett.
Szüreti időszak
Szüretkor a kisebb birtokokon több termelő is vállalkozott arra a munkaigényes feladatra, hogy kézzel csipkedjék ki a fürtökből a száraz vagy deformált szemeket. Erre a műveletre sor kerülhetett kint a tőkéken, illetve később a szüret folyamán is. Mind Györgykovács Imre, mind Fekete Béla fontosnak tartotta ezt a fázist annak érdekében, hogy ne veszítsenek szőlőlevet, hiszen a száraz részek préselés közben sokat felszívtak volna fölöslegesen.
Tekintettel arra, hogy az év általánosan meleg volt, nem lepődhetünk meg azon, hogy a szüret is korábban kezdődött a megszokottnál. Többen is megemlítették, hogy a magas hőmérséklet miatt viszonylag hamar elérte a megfelelő cukorfokot a szőlő, a meleggel párosuló szárazság azonban a savak lágyulásához vezethetett, így a szüretet 2009-ben elsődlegesen nem a cukor-, hanem a savtartalom határozta meg.
Várszegi György, a Tornai Pincészet főborász elmondta, sokáig nagyon korai szüretre számított, azonban augusztusban a szokásosnál hidegebbre fordultak az esték, amely lelassította az érést, ennek ellenére ők is két héttel korábban kezdték a szüretet a megszokottnál.
Györgykovácséknál a szokásoknak megfelelően a traminivel kezdődött, és a furminttal, valamint hárslevelűvel fejeződött be a szüret. Ez utóbbi szőlőfajtára különösen büszke volt gazdája, hiszen mint elmondta, az szép rozsdabarnára érett, amit különösen szeret.
A Kreinbacher birtokon szeptember 1-én szedték le az első tramini és szürkebarát fürtöket, de a hárslevelűvel is végeztek október elejére. Amikor november 10-én beszéltünk Takács Lajossal, már majdnem a teljes szürettel végzett, mindössze egy kevés hárslevelűt hagyott még kint a tőkéken. 2009-es borainál, a korábbi évjáratok terméséhez hasonlítva, alacsonyabb cukorfokokkal számol, így az ebből az évjáratból palackozott borok 13-13,5%-os alkoholtartalommal kerülnek majd palackba
A borászok a leszüretelt szőlő egészségi állapotával mindannyian elégedettek voltak, a mustfokra sem volt panasz, a savakkal kapcsolatban azonban többen megjegyezték, hogy ügyelni kellett rá, el ne illanjanak. Ez alól a Tornai Pincészet és a Hollóvár volt kivétel, ők nem tapasztaltak ezen a téren veszélyeket.
Az idei termés már szinte mindenkinél a pincében van. Fekete Béla arról számolt be, hogy az első két hordó lefejtése után azt tapasztalta, a szokásosnál több seprő képződik a friss borokban. Várszegi György pedig megjegyezte, hogy a 22-23 mustfokkal leszedett juhfark még mindig erjed, hiszen jelentős benne a maradék cukor, így várhatóan nem lesz alacsony a tétel alkoholtartalma.
Bár a 2009-es borok még váratnak magukra, a korábbi évek palackban lévő termését bárki megkóstolhatja, aki a jövő héten részt vesz azon a Festetics Palotában megrendezett borkóstolón, ahol tizenöt somlói pincészet mutatja be aktuális kínálatát az érdeklődőknek. A program részleteiért kattints IDE.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!