Beaujolais
2009-01-09 | VinoportAz újborok kultusza szinte minden történelmi bortermelő ország gasztronómiai kultúrájának szerves része. A franciák primeur-nek vagy nouveau-nak, az olaszok novello-nak, a sógorok pedig Heurige-nek hívják a frissen elkészült, szinte éppen csak, hogy kierjedt, egy kissé még makrancos bort. Ha úgy tetszik: az újbor a murci utáni stádium, átmenet a murci és a bor között. Persze ne feledjük, a bor élő anyag, amely állandóan érik, változik, korosodik, minden állapota átmeneti állapot.
A latin eredetű primőr szó jelentése: új termék, az új idény terméke, mely nemcsak a zöldségek és gyümölcsök, de a bor esetében is megállja a helyét. Hazánkban is gazdag hagyományai vannak a primőrborok fogyasztásának, gondoljunk csak a novemberi Márton-napi libavacsorákra, melyek a népi étkezési tradíciók szerint elképzelhetetlenek újbor, általában valamilyen bíborszínű, jó ivású, könnyed vörösbor nélkül, amely bor cseppet sem elgondolkodtató, sem nem komoly, de nem is várunk el tőle többet, a libacombhoz, gőzölgő párolt káposztához és a borgőzös jókedvhez tökéletesen hozzáteszi a maga részét.
Valahogy így képzeljük el Beaujolais borát is,
amely az elmúlt évtizedek alatt hallatlan népszerűségre tett szert, nemcsak szűkebb hazájában. Ha Beaujolaisról beszélünk a világban, mindenki az újborra gondol, bár korántsem minden Beaujolais az. Való igaz, a termés jelentős része újborként kerül forgalomba. A Beaujolais bor egy igazán könnyed, általában bíbor vagy rubin-árnyalatú, gyümölcsös nedű, mely talán a legelső boros élményeinket juttatja eszünkbe: amikor először kóstoltunk bele apa poharába. Emlékszünk még rá? Az volt az igazi „bor”-ízű bor, mert ugye akkor még nem differenciáltunk ízek és aromák között, a legkevésbé sem tudtuk, mi fán terem az animális, vagy éppen minerális aroma.
Mindez a klasszikus bor-íz egyetlen szőlőfajtának, a fehér levű Gamay Noir á Jus Blanc-nak köszönheti eme jellegét, melyet röviden csak gamay-nek hívnak szerte a világon. Ez a szőlőfajta szinte kizárólag Beaujolais vidékén terem, miután II. (Bátor) Fülöp, Burgundia hercege 1395-ben kivágatta az összes tőkét a vidék és a világ talán legnagyobb presztízsű dűlőiből, a kissé északabbra fekvő Côte d’Or-ból, mondván, e nemes ültetvényekre nem való ez a középszerű bort adó, „plebejus” szőlő. Franciaországban is csak a Loire völgyében találkozhatunk vele, újabban pedig Ausztráliában és Kaliforniában próbálgatja néhány termelő, mire képes ott a fajta. Kitűnően akklimatizálódott viszont a gamay a Burgundiától délre fekvő Beaujolais-régióban, melynek északi része, a gránit alapzatú, néhol homokos felszínű Haut- (Felső-) Beujolais rendszeresen jobb és karakteresebb bort ad, mint a délre fekvő, agyagtalajú Bas- (Alsó-) Beaujolais. A fehérborok a Beaujolais-termelésnek mindössze 1%-át adják, ezek jórészt északon chardonnay és aligoté szőlőfajtákból készülnek.
Eme különös bortermőhelyet sokan Burgundia részeként kezelik, valójában különálló egységet képez. A világraszólóan egyedi borokat termő Burgundiával való szoros összefonódást nemcsak a földrajzi közelség indokolja, hanem az is, hogy majd’ mindegyik burgundi illetőségű négociant ( = kereskedő, aki szőlőt, mustot, vagy bort nagyban vásárol fel, házasít és a kész bort saját neve alatt forgalmazza) Beaujolais területén is rendelkezik szőlőültetvényekkel. Borkereskedők, melyek híressé tették e vidéket.
A régión belül, az évszázados megfigyelések alapján 39 falu határában rendszeresen és határozottan jobb minőségű bor terem, mint másutt. Ezek a községek abban a privilégiumban részesülnek, hogy a Beaujolais-Villages (-falvak, ejtsd: villázs) megnevezést használhatják boraik címkéin. Ez a felirat egyfajta garancia is a jobb minőségre. A -Villages megnevezések a gallok több borvidékén is használatosak, ott van például Anjou-Villages, vagy Côtes-du-Rhône-Villages, mely mindig mélyebb, robusztusabb, ásványosabb, hosszabb ízű, mint egy „egyszerű” Côtes-du-Rhône. Természetesen a magasabb minőség magasabb árral is jár, de nagy általánosságban igaz, hogy a –Villages boroknál aligha találni jobb ár-érték arányú tételeket Franciaországban.
Hogy reál beállítottságú olvasóinkat is meggyőzzem: a –Villages-borok minősége exponenciálisan növekedik, míg áruk csak lineárisan. Továbblépünk: ha a borkészítéshez használt szőlő a –Villages jogos névhasználatára kijelölt körzeten belül egyetlen falu határából származik, a Beaujolais-Villages név alá még a falu nevét is odabiggyesztheti a termelő a címkére – ritkán találkozni ilyen palackokkal.
Innen már csak egy fokozat van felfelé, a francia eredetmegnevezési szabályok szerint a Cru-k szintje. A kiváltságosok fölött vannak még kiváltságosabbak, tíz település – tíz Cru – amelyek bora nemcsak hogy jobb, de egyedi, megkülönböztető illat- és ízjegyekkel rendelkezik; kiharcolta magának azt a jogot, hogy saját származáshely-megnevezést használhat. Ezek (északról délre): Saint-Amour, Juliénas, Chénas, Moulin-á-Vent, Fleurie, Chiroubles, Morgon, Régnié, Brouilly és Côte de Brouilly. Igen ám, de e falvak, boraikon csak saját nevüket tüntetik fel, rajtuk a Beaujolais szó már nem jelenik meg. Honnan tudja akkor a földi halandó, borokban nem túl jártas fogyasztó, hogy ő most épp egy Beaujolais Cru-t kortyol? Meg kell tanulnia szegényemnek mind a tíz nevet. Vagy meg kell kérdeznie a sommelier-t.
Le Beaujolais Nouveau est arrivé!
Villages-ok ide, Cru-k oda, Beaujolais mégsem tőlük híres a világban, hanem az újbortól, mely minden bizonnyal a marketingtudomány sikersztorijaként vonul be majd a bortörténelembe. A Beaujolais nouveau vörösbor létére légiesen könnyed, gyümölcsös bor, olyannyira gyümölcsös, hogy a kóstoló könnyen zavarba jöhet, valójában bort, vagy alkohollal dúsított szőlőlevet szürcsöl-e. E túláradó gyümölcsösség annak a helyi, sajátos borkészítési eljárásnak köszönhető, melyet úgy hívnak: szénsavas maceráció.
A technológia lényege, hogy a leszüretelt fürtöket, egy gyors szállítás után, lehetőleg sérülésmentesen egy zárt acéltartályban szénsav nyomása alatt kezdik feldolgozni. A szőlőtömeg mintegy négy napot tölt ebben a rendszerben, anélkül, hogy zúzták-bogyózták volna, miközben megindul az alkoholos erjedés, magukban a szőlőbogyókban. A tartály alsó részében must gyűlik össze, mely az összenyomódott bogyókból csorog ki, ez normális körülmények között erjed. A procedúra után a szőlőfürtöket zúzás nélkül préselik, a mustot – mely már erjedésben van – pedig tartályokba fejtik, az erjedés majd itt fejeződik be. A kész bort a szüret után hat héttel érlelés nélkül palackozzák.
A végeredmény egy kirobbanóan gyümölcsös, üdítő savtartalmú bor, melynek illat- és ízjegyeit nagy tudású, vagy nagy orrú pohárnokok, sommelier-k a málna, meggy, pirosribiszke, gyakran a banán és a licsi aromáival rokonítanak. Ezt a bort tulajdonképpen nem sokat kóstolgatják, ezt a bort isszák. Enyhe hűtést (10-11 C) borunk meghálálja.
Az új Beaujolais, más néven Nouveau mítosza a 19. századra tehető,
amikor is a termelők versengeni kezdtek, kinek a bora jut el hamarabb a közeli városokba, főként a Franciaország gasztronómiai fővárosának tartott Lyon bisztróiba, ahol már novemberben táblákra írt feliratok hirdették: „Le Beaujolais Nouveau est arrivé!” Az új Beaujolais megérkezett!
Egy 1941-es helyi borvidéki rendelet a versengést szabályozandó, november 15-ét szabta meg az újbor forgalomba hozatalának első lehetséges napjaként. Ezt 1975-ben újra megváltoztatták és a jogszabály ma is hatályos: a primőr bor legkorábban november harmadik csütörtökén 0.00.kor hagyhatja el a pincészeteket, világszerte pedig a borraktárakat. Sokáig csak a helyiek és a lyoni polgárok kiváltsága volt a Beaujolais Nouveau kóstolgatása, de a vasúthálózat fejlődésével a bor Párizsba is eljutott, ahol kisvártatva óriási népszerűségnek örvendett. Lyonban igaz volt a mondás: a város harmadik folyója a Saône és a Rhône mellett: a Beaujolais. De már ez sem volt elég: a Nouveau a 70-es évek elejétől világhódító útra indult, Svájc és Nagy-Britannia után Közép-Európa jelentősebb városaiba, Olaszországba, 1982-re Ausztráliába, 1985-re Japánba is eljutott.
Ez a hirtelen fellendülés a termelőket mind több újbor előállítására ösztönözte. A helyzet odáig fajult, hogy a Beaujolais-őrület csúcspontján, 1992-ben a borvidék teljes évi termelésének mintegy 60%-át újborként adták el.
A siker hátterében pedig egy nagyon ügyes és tudatos marketingmunka állt, melynek kitalálója és vezéregyénisége egy helyi élelmes borkereskedő, a ma is élő legenda, George Dubœuf volt, aki annak idején az első palackokat küldte el Párizsba. (Az úriember ma évente 4,5 millió palack újbort forgalmaz, és a borvidék teljes termeléséből nem több, mint 15% -kal részesedik.) Ezt követték a reklámhadjáratok, Beaujolais-party-k világszerte, és az európai nagyvárosokból induló Beaujolais-rally-k, melyek lényege, hogy az autóversenyzők egy csomagtartónyi újborral térnek vissza Beaujeu-ból kiindulási pontjukhoz, minél rövidebb utat megtéve. Érkezett már szállítmány csónakkal, szekérrel, kerékpárral, motorral, Concorde repülőgéppel és hőlégballonnal is. Az emberek egyszerűen szerették, rajongták ezt a könnyű, gyümölcsös aromákkal teli italt és azt az óriási felhajtást, mely mindezt körülvette. Izgatottan várták november harmadik szerdájának éjjelét.
A Beaujolais-t persze nemcsak novemberben fogyasztják, Franciaországban ma sincs olyan borbár, kávézó vagy bisztró, ahol ne lehetne rendelni, akár pohárral is. Olyannyira általános házibornak számít, hogy a lyoni bisztrókban egykoron sajátos, 46 cl-es – 1 pintes cserépbögrében szolgálták fel.
Mint minden divat, a bordivat is folyton változik
Mint minden a világon, az újbor-hisztéria is múlandó. Az ezredforduló után a Nouveau napja, november harmadik csütörtöke egyre kevesebb borfogyasztót hoz lázba, és az éttermesek is halkabban pukkantják az üvegek dugóit. Londonban, a világ borkereskedelmének fővárosában páldául már – néhány tradicionális francia kisétteremtől eltekintve – sehol sem rendeznek Beaujolais-ünnepet. Azt hiszem, kimondhatjuk: a Beaujolais-láz Európában lecsengett. Megérkezett viszont a Távol-Keletre, elsősorban Japánba, ahol a világhírű bor ma az egyik legnépszerűbb italnak számít, és amely ország ma toronymagasan vezeti az eladási listákat.
Cs.G.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Természetes édes borok a spanyol-francia határ mentén
Borban a közösség
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!