A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Hargitai György: Az én alapszakácskönyvem

Receptek hosszú sora

2013-04-04 | Tóth Adrienn


Hargitai György nevéhez már komplett receptkönyvsorozatok fűződnek, különböző ételcsoportokat, alapanyagtípusokat ölelve fel. Az ezek összeállításakor felhalmozódó tapasztalatokra nagy szüksége volt akkor, amikor nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy egy kötetben foglalja össze a hazai konyhákban ma leggyakrabban megforduló tradicionális recepteket, valamint a mára ismertté váló nemzetközi receptúrákat Az én alapszakácskönyvem elnevezés alatt.


Az első bevezető oldalakon a szerző túlesik az ilyen alapművek esetében kötelezően megkövetelt körön: a konyhai kislexikonon, amelyből kiderül, hogy a habzsákot idomzsáknak is nevezik, hogy a félfőre vágás például félkarikára vágást jelent, vagy hogy a saját anyagával való sűrítés, például pépesítés alkalmazásán keresztül képviseli az egyik legkorszerűbb sűrítési módot, hiszen sem külső forrásból származó zsiradék, sem liszt nem kell hozzá.

Ezt követően azonban valóban a modern kor igényeit elégíti ki abból a szempontból, hogy a recepteket megelőzően végigvezet minket a tudatos táplálkozást elősegítendő néhány olyan ismereten, mint a csecsemők táplálkozása, a helyes táplálkozás 12 pontja, valamint információkat kapunk olyan, a szervezetünk számára fontos anyagokról, mint az aminosavak, a különböző B-vitaminok, a cink vagy élelmi rostok. Ezeken túl pedig a szerző értekezik olyan kérdésekről, mint a bioélelmiszerek, az éhség-nassolás kérdése, az energiaszükséglet vagy az élelmiszerallergiák.

Az első receptfejezetet a saláták alkotják. Sorukat végigböngészve talán a legfeltűnőbb a majonézes variációk széles tárháza, ez könnyen lehet sokaknak vonzó, tény azonban, hogy egészségügyi vonatkozásban pont a majonézzel való társulás jelenti az egyik legkevésbé szerencsés módját a friss zöldségek elfogyasztásának. Ezeken túl azonban a szerző közli a görög saláta, a nyers céklasaláta és a parajsaláta elkészítésének módját is.

A hideg előételeket levesek, mártások követik. A tojásételeket feldolgozó fejezetben Hargitai külön kitér a tojás frissességének és a szalmonella veszélyeinek kérdésére. A halakat több csoportban tárgyalja: édesvízi, tengeri és vándorló halak csoportjára, valamint a tenger gyümölcseire osztva. A marhahús sorra vételekor pedig szót ejt a szeletekről, az érmékről és a rostélyosról. Ugyancsak ehhez a fejezethez kapcsolódik a pirospaprika részletezése is.

A sertés-, bárány-, borjú-, csirke-, tyúk-, kakas- és pulykaételek mellett olyan különlegességek is kiemelésre kerülnek, mint a gyöngytyúk és a Márton-napi liba. A kötetből nem maradnak ki a vadételek, köretek, vegetáriánus fogások, de a kenyerek és a befőttek sem. A házi tészták és a torták, cukrászsütemények édes lezárásául szolgálnak a szakácskönyvnek.

A kötet egyik vitathatatlan erőssége a receptek jelentős száma. Összeállításukon, kiválogatásukon érezhető, hogy Hargitai valóban a mindennapok konyháit akarja kiszolgálni, felvonultatva az utóbbi évtizedekben elterjedt magyar receptek mellett sok nemzetközi fogást is. A nagyközönség igényeit kielégítő recepttár megalkotása a cél, ebből a szempontból eltér a manapság jellemző olyan szakácskönyvektől, amelyek szerzői saját ízlésviláguk, gondolkodásuk által kívánják, ha úgy tetszik, inspirálni, ha úgy tetszik, befolyásolni a főzéshez kedvet kapókat.

A kötetet az Alexandra Kiadó jelentette meg.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!