Rozékból (is) jeles
Dúzsi Tamást kérdeztük 2. rész
2011-11-12 | Tóth AdriennA szekszárdi borásszal készített interjúnk első része így november közepén mi másról is szólhatott volna, mint az újborokról, amely kérdésben nagyon tudatos Dúzsi Tamás hozzáállása. Persze nincs ez másként többi bora esetében sem. Mielőtt azonban rátérnénk a nehéztüzérségre, nem mehetünk el szó nélkül a rozék mellett sem. Kezdetnek mondjuk arra az egyszerű kérdésre gondoltunk, mi a jó rozé titka?
Az újborokról szóló interjú első részéhez kattints IDE!
A tisztaság, a gyors feldolgozás és az egészséges szőlő. Ezek persze tulajdonképpen nem teszik „jó”-vá a rozét, csak a megfelelő alaphelyzetről gondoskodnak. Az egészséges szőlőhöz ennél a bortípusnál speciális növényvédelem, illő zöldmunka kell. A leszedett termés célszerű, ha gyorsan beér a pincébe annak érdekében, hogy megtartsa frissességét, üde gyümölcsaromáit. A tisztaság pedig a szüret pillanatától a palackba zárásig fontos, ennek érdekében a szüretelő ládákat mi naponta kimossuk.
Az újboroknál beszéltünk már a szőlőfajtákról, gondolom azonban más a helyzet, ha hagyományos rozéról és nem a Márton-napiról van szó.
Számomra mindig is a kékfrankos lesz az elsődleges rozéfajta. Egyrészt a savai miatt, másrészt mert megvan benne a potenciál egy kifejezetten kedves illatvilágra, csak tudni kell kicsalogatni belőle.
Nem csak kékfrankosból készítek azonban rozét, hanem évek óta sok fajtával kísérletezem. Úgy látom, hogy a pinot noir és a kadarka rozéként más életutat jár be, mint legtöbb társa, mert nem rögtön adja oda magát, jól áll neki néhány hónap palackos érlelés. Cabernet sauvignon-ból és syrah-ból is készítettem már több évjáratnyi rozét, az utóbbival sokszor kifejezetten küzdelmes az élet, mert nem adja könnyen a levét, ha viszont elkészül, kifejezetten zamatos, így megéri a fáradtságot.
A világfajták esetében gyakran előfordul, hogy vörösbor paraméterekkel rendelkező rozékat készítek, amik 14% körüli alkoholtartalmuk, jelentős beltartalmuk miatt jól funkcionálnak komolyabb ételek mellett is. Viszont ezeket az extra értékeket ennél a bortípusnál egyelőre úgy tapasztalom, nem fizeti meg a fogyasztó.
A hazai fogyasztók valószínűleg tényleg nem szívesen lépnek ki a rozék esetében már megszokott árkategóriából. Mit gondol, lehetne esélyünk ezen a téren külföldön?
Úgy vélem, a rozé egy kitörési pont lehetne hazánk számára, mi nagyon jók tudnánk lenni ebben a szegmensben. Ezt két ok miatt is fontosnak tartom: egyrészt ez egy olyan borkategória, amely iránt folyamatosan emelkedik a fogyasztói érdeklődés. Másrészt a világ rozéit kóstolva és azok stílusának változását érzékelve úgy látom, ez az a műfaj, amelyben nem mi kullogunk a világ után, hanem a nemzetközi stílus közelít egyre jobban felénk.
Lehetőségeinket egyértelműen mutatja, hogy a Mondial du Rosé nemzetközi borversenyen a házigazda franciák után rendszeresen Magyarország a második a rangsorban. A legtöbb évben én egyedül megverem Olaszországot és Spanyolországot. Ezért örülnék annak, ha ezen a területen több összefogás létezne hazánkban.
Azért tartom jónak a rozéfogyasztás itthoni növekedését, mert úgy gondolom, hogy ez elsősorban nem más bortípus rovására történik, hanem pont általa nyerünk meg olyan új borfogyasztókat, akiknek ez lesz a belépő a komolyabb fehér- vagy vörösborok felé vezető útjukon.
A bevezetőnek szánt rozék után térjünk rá a vörösborokra, hiszen ezekből is széles kínálattal bír a Dúzsi Pincészet.
Valóban széles a szortimentünk, és azt fontosnak tartom, hogy ez ne csak szőlőfajták, hanem borstílusok tekintetében is igaz legyen. Nálunk nem egy kaptafára megy az összes vörösbor, igyekszünk azok elkészítésekor az adott alapanyaghoz alkalmazkodni.
A kadarkát például a tradícióknak megfelelően fakádban erjesztjük többnapi csömöszöléssel, majd egy évig nagy fahordóban érleljük. Azért ragaszkodom ehhez a technológiához, mert egyedül ez adja számomra azt az ízt, amelyre még a középiskolai tanulmányaim idejéből emlékszem. ’64-’70 között, amikor szakmai gyakorlatomat töltöttem, épp akkor volt folyamatban a nagyüzemi rekonstrukció, így lehetőségem volt a még ezelőtti szőlőket megfigyelni, borokat megkóstolni. A kadarkánál pedig ehhez az ízvilághoz kívánok visszatérni ma is.
Ezt a technológiát csak a kadarka esetében alkalmazza?
Nem, a pinot noir-t is fakádban erjesztjük, ezt azonban hosszabban, két évig érleljük tölgyfahordóban. Az én tapasztalataim szerint ennél a szőlőfajtánál elvárt az ilyen hosszú hordós érlelés, és az általam megfigyelt német és burgundiai példák is megerősítenek ebben. Azért van erre szükség, mert a pinot esetében minden lassan megy végbe, mégis gyakoriak a drasztikus változások.
Előfordult már, hogy megkóstoltam az egy éve hordóban érő boromat, és gyakorlatilag le is írtam, aztán amikor két évesen újra próbálkoztam vele, teljesen megváltozott a véleményem. Számomra ezeken túl azért különleges ez a fajta, mert nem a harsányságról, hanem a szolid eleganciáról szólnak az általam hitelesnek tartott példányai.
Dúzsi Tamással készült interjúnk utolsó részében a kékfrankosról, a házasításokról és a termésmennyiségnek a minőségre gyakorolt szerepéről beszélünk majd.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!