Felfigyeltek a kéknyelűre

A szőlőfajta, amelynek szexuális élete van

2008-02-09 | Tóth Adrienn

Idén januárban egy körülbelül két oldal hosszúságú cikk jelent meg a Wine Business.com honlapján a kéknyelűről. Bár a cikkben vannak félreértésekre utaló nyomok, összességében mégis korrekt és pozitív írással állunk szemben. A leírtak megerősítése végett egy badacsonyi borásszal, Laposa Bencével vettük fel a kapcsolatot. A bazaltborairól híres pincészet idén hozta elsőször forgalomba kis mennyiségben elérhető kéknyelűjét.

De kezdjünk először a cikkel, amelyet Liz Thach írt, a professzor a Sonoma Állami Egyetemen tanít menedzsmentet és borgazdaságtant. Az írásban talán az egyetlen furcsa és nehezen értelmezhető rész a bevezetés volt, amelyet olvasva az embernek az a benyomása támadhat, hogy a szerző azt hiszi, hogy a kéknyelűn, mint szőlőfajtán túl létezik egy ilyen nevű dűlő is. Ez utóbbiról nincs tudomásunk, ha valaki mégis hallott róla, tájékoztasson bennünket!

Az utána következő információk azonban korrektek. Bár annak valószínűleg sok termelő örülne, ha minden kéknyelűt 20-30 dollár között értékesítenének. Nos a tárgyalást azzal kezdi, hogy a Balaton északi partján termesztett szőlőfajta miért is olyan különleges.

A manapság alkalmazott szőlőfajták szinte mindegyike kétivarú, ez azt jelenti, hogy saját magukat termékenyítik meg. Nem volt ez azonban mindig így. Az ősi szőlők ugyanis rendelkeztek mindkét nemmel, és a szél segítségére volt szükségük a beporzáshoz. Mivel azonban ez sokszor kiszámíthatatlan, és általában alacsonyabb hozamot eredményezett, az ilyen „gyengébb” szőlőket folyamatosan kiszelektálta a természet és az emberek.

A kéknyelű azért különleges, mert megmaradt ebből a szempontból a maga eredeti valójában, nem képes önmegporzásra, egy másik szőlőre van szüksége ahhoz, hogy ez megtörténjen. A szerző szerint pedig ebben a kuriózumban rejlik piaci potenciálja is. Azt mondja, hogy erre kellene felhívni a világ figyelmét. Hiszen végül is nincs sok más szőlő, amelynek szexuális élete lenne. A kéknyelű párja a budai zöld, amellyel vegyesen kerül telepítésre.

Ahhoz persze, hogy megismerje a világ, tovább kellene erősíteni Liz szerint a szőlőfajta nevét. Kihalófélben lévő állatokra való figyelem-felhíváshoz hasonló kampányt lehetne intézhetni a környezettudatos vásárló közönség felé.

A szakterületét érintő kérdésekkel kapcsolatban leírja, hogy a kéknyelűből készült borok esetében - csakúgy mint más boroknál - több pozitív promócióra, amerikai borbemutatókra és esetleg egy becenévre lenne szükség. Így talán meghódítanák a magyar borok az amerikai piacot, hiszen az országban jelenleg értékesített mennyiség meglehetősen alacsony. 2006-ban 785 000 liter bor került ki az USA-ba, ami törpe számnak tűnik az olaszok 228 millió literéhez képest.

A játszma azonban koránt sem esélytelen: a professzor Robert Parkerre hivatkozik, aki a Wine Buyer’s Guide (Borvásárlók kézikönyve) elnevezésű könyvében Magyarországról azt mondja, hogy hatalmas potenciállal rendelkezik a minőségi borpiacon, köszönhetően történelmi borvidékeinek és ősi borkultúrájának.

Jelenleg hazánkban szinte kizárólag a Badacsonyi Borvidéken termesztenek kéknyelűt. Az utóbbi években több pincészet jelent meg a piacon: Laposáék mellett többek között az Istvándy és Németh Pince, Nyári Ödön, az Imre Borpince, a Sipos Borház, a Villa Tolnay, hogy a talán legismertebb Szeremley Pincészetet - amelyet a cikk is említ - ne felejtsük ki.

A Laposa család 2003-ban telepítette kéknyelű ültetvényét Badacsonyban, amely tavaly fordult termőre. A 2007-es szűztermés nem nagy mennyiségű, így igen kevés kerül belőle piacra.

Bence elmondta, hogy a cikkel ellentétben, amely szerint a két különböző nemű szőlőfajtát úgy ültetik, hogy egyik sorba az egyik, a másik sorba a másik kerül, a valóságban az arány körülbelül 70:30, a kéknyelű javára. Azt is tudni érdemes, hogy nem feltétlenül soronként váltogatják a fajtákat, az is lehet, hogy egy sorba többféle tőke kerül.

Külön érdekesség, hogy mostanában a budai zöldnek riválisa akadt a nem olyan rég nemesített rózsakő személyében. Ez a szőlőfajta a budai zöld és a kéknyelű keresztezésével jött létre, ízben közelebb áll a kéknyelűhöz. Ennek eredményeként szüretelni is könnyebb, a legtöbb esetben nem válogatják.

A megjelent hír kapcsán talán itthon is egy kicsivel több figyelem árad majd a fajta felé, hogy újra megkapja a maga tizenöt percét a reflektorfényben.

Ha valakit érdekel az eredeti cikk, megtalálja ide kattintva.

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!