Egy másféle lassúság

Slow Food Central Budapest | 2010-05-13 14:52

Létezik Kunderának egy felfogása a lassúság szó jelentéséről, amelyben azt az ődöngéssel, a malomról malomra járó, és csillagos ég alatt alvó vándorlegényekkel azonosítja. A fogalom azonban másképp is értelmezhető.

A lassúság nem feltétlenül egyenlő a semmittevéssel, valamint az aktivitás és a kreativitás hiányával. A lassúság - egy másik értelemben - sokkal inkább az idő és a tudatosság tiszteletét jelenti.

A Slow Food mozgalom egyik alapeszméje, hogy mindennek meg kell adni a neki szánt időt. Legyen szó a szőlő idejéről, amit a tőkén tölt, a mustról, amíg a héjon időz, vagy a borról, amely a pincében érik. A lényeg, hogy kapkodni nem szabad.

A Slow Food Central Budapest convivium első közös vacsoráját Etyeken ülte meg. Ha az ember megáll ott, a Hernyák teraszon - mögötte a pince, előtte a szőlősorok -, és végigtekint a tájon, könnyebben meghallja az idő valódi szavát, és megért még egyéb dolgokat is.

Megérti, hogy az energikusság természetes. A teljesítmény nem a túlhajszolt tömegtermelés, hanem a minden területen megmutatkozó kreativitás és igényesség.

Hogy a jövőbetekintés képessége a széles látókörűség, az, amely egészben gondolkodik, és nem áll meg a pincénél, hanem kiterjed a konyhára is, és sőt már előre érezhető a frissen kicsepegő új párlat illata.

Hogy a hitelességet az öröm adja, nem pedig a szavak. Hogy hogyan gondolkodik, és mit érez valaki, az mutatja igazán, ahogy megérinti a hordót, ahogy felvágja a fokhagymát, ahogy arrébb tesz egy széket.

Tóth Adrienn