Egy Geisha Budapesten – Japán helyett Panamából
2014-08-21 | Hámori TiborA nagyközönségnek idén újra volt lehetősége július utolsó heteiben megkóstolni a világ egyik legkülönlegesebb kávéját. Tavaly, amikor életemben először hallottam ennek a kávénak a nevét, rögtön a japán kultúra ugrott be. Aztán a kollégák felvilágosítottak, hogy ez egy panamai kávé, ami csak ezen a területen lelhető fel ilyen formában. Az arabica variáns a világ számos pontján megtalálható Kolumbiától Malawiig. A panamai Peterson farmon valahogy mégis teljesen új arcát mutatja ez a kávé.
A kávé valódi értéke az egyediségében rejlik, abban, hogy mindenki számára (laikusoknak is) könnyen és egyszerűen felismerhető tiszta ízjegyeket mutat, mint a bergamott (Earl Grey tea) vagy a jázmin csodálatos illata.
Számomra baristaként külön kihívás, amikor ilyen alapanyaggal dolgozhatok. Hiszen mégis csak egy olyan kávéról beszélünk, aminek mintegy/vagy/megközelítőleg 60 ezer forint kilója. Most nem elsősorban az elrontott vagy kiöntött italra és annak árára gondolok, hanem arra, hogy baristaként meg tudok-e felelni egy olyan kihívásnak, amit egy kávé támaszt velem szemben. Az elvárás, vagyis az, hogy amit a farmer gondosan leszedett és feldolgozott, a pörkölő odaadással, tudással és figyelemmel megpörkölt, azt ne rontsam el azzal, hogy nem tudom megfelelően prezentálni az ízeket a csészében.
Bővebben olvashatsz a farmról és a kávéról angolul ITT.
Panamai Geisha-történelem
Ez a variáns az 1930-as évek óta megtalálható Panamában. A növény Etiópiából került ide, Costa Ricán keresztül. A helyi mikroklíma és az 1600 méter feletti magasság komoly hatással van a kávé minőségére.
A Peterson család 1967-ben vásárolta meg a (Hacienda La Esmeralda) farmot azzal a céllal, hogy Rudolph Peterson (a Bank of America akkori elnöke) itt töltse majd nyugdíjas éveit. A fia, Price Peterson a hetvenes években költözött ide a családjával, és belekezdett a gazdálkodásba. A ’90-es években további területeket vásároltak (Boquete, Jaramillo), amelyeket Daniel Peterson (Rudolph unokája) kérésére külön dolgoztak fel. Aztán kiderült, hogy a megérzése helyesnek bizonyult, mert az ezeken a területeken termelt kávét a többivel összehasonlítva óriási volt a különbség.
A sikertörténet igazán egy verseny után kezdődött, ahol a farm kávéja a lehetséges 100 pontból kimagasló eredményt, 94 pontot ért el.
Azóta a világ minden pontjáról próbálnak hasonló színvonalú kávét előállítani, mert az előbb leírtaknak köszönhetően a kávét kimagasló áron lehet értékesíteni:
2004-ben 42 dollár/kg;
2006-ben 100 dollár/kg;
2007-ben 260 dollár/kg;
2010-ben a Best of Panama aukción 375 amerikai dollárt (kb. 75 ezer forint) fizettek a licitálók egy kilogramm nyers, zöld kávéért.
A 2013-as árverésen egy japán cég 45 kg-ot vásárolt, kilogrammonként 700 dollárért (154 ezer forint).
(Forrás: Salfai-Kovács Gergely)
A képek a szerzőtől és a Hacienda La Esmeralda honlapjáról származnak.