Hány éves az öreg tőke?

Yalumba pincészet, Ausztrália

2007-10-31 | Tóth Adrienn

Ne szépítsük, vannak olyan fogalmak a bor világában, amelyek nagyot tudnak dobni egy bor értékesítésén, pedig igazából nem jelentenek semmit, legalábbis semmi hivatalosat. Azért persze a legtöbben nem szoktak ezzel visszaélni, mert egy ilyen tudatos vásárlókkal megáldott termék esetében hamar csattanna az ostor. Vannak azonban olyanok, akik mégis úgy gondolják, nem ártana a dolgokat helyre tenni, még ha nem is törvényes erővel élve, de legalább önkéntesen. És hogy kik ezek az emberek?

A történet 1849-ben kezdődött, amikor Samuel Smith egy brit emigráns és ex-sörfőzőmester Ausztráliában telepedett le, hogy új éltet kezdjen. Mivel pedig valószínűleg elege lett a sörszagból, az újonnan vásárolt 12 hektárját szőlővel telepítette be. A legenda szerint az első szőlőtőkét éjszaka, a Hold fényében ültette ki. Birtokát pedig Yalumbának nevezte el, amely a bennszülöttek nyelvén annyit tesz, mint a „föld körös-körül”.

A Smith család ötödik leszármazottja Robert Hill Smith. Ő az európai és amerikai inasévek után 1979-ben tért vissza a pincészethez, ahol az értékesítési és marketing részleghez csatlakozott. 1981-ben már ő volt a felelős a teljes exportért és a márka nemzetközi stratégiájának kialakításáért. Két év múlva marketing menedzserként új filozófiát vezetett be a csúcsborokkal kapcsolatban, majd átalakította a pincészet különböző márkáinak rendszerét. 1985-ben aztán ügyvezető lett, az egyik legfiatalabb az ausztrál boriparban.

Ezeken az életrajzi adatokon azért volt fontos átrágni magunkat, mert így talán egyértelműbbé válik, hogy milyen tudatos hozzáállás rejlik az általuk elindított kezdeményezés mögött. Létrehoztak ugyanis egy szervezetet - 10 év tervezgetés után - Yalumba Old Wine Charter néven, amely olyan pincészeteket tömörít, amelyek közös érdekeik miatt megegyeznek bizonyos kifejezések használatában.

Mivel nincs hivatalos definíció arra vonatkozóan, hogy mi tekinthető öreg szőlőtőkének, a karter meghatározta ezt, így tagjai garanciát jelentenek a kifejezés hiteles használatára. Az egész herce-hurca azért zajlik, merthogy a világban szinte mindenhol úgy tapasztalják, hogy egy öregedő szőlőtőke egyre kevesebb, viszont egyre gazdagabb, koncentráltabb termést hoz. És pont e miatt a két ok miatt - a kisebb mennyiség és a magasabb minőség - drágábban lehet értékesíteni a belőle készített bort.

A karter a következő definíciókat határozta meg:
Old Vine (öreg tőke)
Minimum 35 éves vagy annál öregebb növény esetén.
Antique Vine (antik tőke)/Very Old Vine (nagyon öreg tőke)
Minimum 70 éves vagy annál öregebb növény esetén.
Centenarian Vine (centenáriumi tőke)/Exceptionally Old Vine (különösen öreg tőke)
Minimum 100 éves vagy annál öregebb növény esetén.
Tri-Centenary Vine (három-centenáriumi tőke)/Very, Bloody Exceptionally Old Vine (átkozottul különlegesen öreg tőke)
Olyan tőke, amelynek kora meghaladja a háromszáz évet.

A Yalumba pincészet 2007-től kezdi meg a kifejezések használatát, innentől garantálja, hogyha az „Old Vine” kifejezés jelenik meg borának első vagy hátsó címkéjén vagy bármilyen egyéb, a borhoz kapcsolódó dokumentumon, akkor az már a karter definíciója szerint értendő.

Ezzel a kezdeményezéssel a borászok célja az etikai célokon túl az, hogy az állandóan a „most”-ra és az „új”-ra koncentráló világban tisztelegjenek az ausztrál szőlészet és borászat történelmi hagyományai előtt és így ünnepeljék örökségüket. Végül is sokunkban talán ezen információk megismerése után merül fel, hogy az ausztrálok nem pont tegnap kezdtek el borral foglalkozni. És akkor már el is érték céljukat.

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!