Szekszárdon van egy borász, akinek már messzeföldön híre van. Nagy mesélő, nem lehet nem figyelni rá. Magával ragadó stílusa nem csak történeteiből tehető magunkévá, hanem boraiból is, melyek már szinte költemények. Talán többen még nem ismerik nevét (ami azért meglepő lenne), de ha megkóstolják borát, akkor arcukon a meglepődés és elismerés egyszerre láthatóvá válik… Aztán már ők sem feledik e nevet. Vannak, akik már kóstolták nedűit, de személyesen még nem volt alkalmuk meghallgatni az ő fabuláit és végül vannak akik, már ismerik személyesen is és a varázsló bűvöletében alig várják, hogy március 13. legyen, hisz aznap este Dúzsi Tamás mutatja be hőseit: Fürtikét, Lányvári Kékfrankosát, Óvörös Cuvée-jét, Görögszó Cabernet-jét stb. Már maguk a nevek is magukért beszélnek, miért ne hagynánk, hogy aznap este a borász is beszéljen hozzánk?