Labancűzés Mádon

Herczeg Ágnes | 2009-03-26 11:52

Délután háromkor nagy tömeg gyülekezett a Mádi Kúria előtt. Legalább 150-en voltunk, és egy célunk volt: kiűzni a labancot és minden rossz szellemet abból a 16. századi a Rákócziak által épített házból, mely Mád legújabb borászatának, a Barta borászatnak fog a jövőben helyet adni. Felfegyverkezve spaklival és zajkeltő eszközökkel, kereplővel, dobokkal elindultunk, hogy egy szertartás keretében részesei legyünk egy új borászat születésének.

Barta Károly és családja gondoskodott arról, hogy felejthetetlen napot töltsünk Mádon. Amikor a házhoz értünk, már várt minket a "labanc", és a mi "kuruc küldöttünk" hősies csatában győzedelmeskedett fölötte. Ehhez az örömteli eseményhez a Vivát Bacchus-nak is volt pár dala. Ezután nekiestünk levakarni a festett rózsaszín szíveket a falakról. Ezek a rózsaszín szívek és festékspray-vel felfújt mindenféle feliratok az előző osztrák tulajdonos "hagyatékai". Emellett "gondosan ügyet" arra is, hogy a ház a pusztulás szélére kerüljön. Ennek ismeretében talán még inkább érthető, hogy miért is kellett kiűznünka labanc szellemet. 

Miután az összes oda nem illő festéket leszedtük a falról, a csapat egy része pincelátogatásra indult, míg a többiek a főépületbe mentek. A szobákban mádi borászok vártak bennünket boraikkal. A borok mellett népi zenészek gondoskodtak a jókedvről, és mivel minden szobában volt legalább egy borász, és a ház bizony nem kicsi, így mire körbejártunk minden már nem voltunk szomjasak. Természetesen itt a köpés szóba sem jöhetett. Na meg persze ki is akarna kiköpni mondjuk egy Szepsy-t... Vagy ki sértené meg Áts Karcsit, Orosz Gábort vagy Lenkey Gézát azzal, hogy nem kóstolja meg a borát... Na ugye. A borok mellé szarvaspörkölt főtt az udvaron az üstben, és tejfölös sztrapacskát kínáltak hozzá. Volt nóta, tánc és nagy beszélgetés.

Hajnal kettőkor az utolsó sas is elhagyta a házat... Mád újra békés és csendes lett. Az Öreg Király dűlő pedig megnyugodhatott. Gyermekeinek leendő bölcsőjéből az összes gonosz szellem távozott. Mi pedig, labancűzők, türelmetlenül várjuk a Barta borokat és csak reménykedünk abban, hogy a Rákóczi-ház új születésnapját minden évben nagy körben fogja a Barta család megünnepelni.