Vinitaly kaleidoszkóp 2008. Verona

Cseh Gábor | 2008-05-07 11:44

„Aki elmegy a Vinitaly-ra, az hülye. Aki nem megy el, az hülye is marad.”

A város 5 napra a teljes káoszba süllyed. A jobb szállások évekre előre lekötve, a rosszabbak órányi autózásra a vásárvárostól, leginkább zajos és bűzös autópályák szomszédságában. A kiállítás környéke 10 kilométeres körzetben egyetlen összefüggő dugó. Az Alpokból lecsapó tavaszi monszunszerű esők párássá, fülledté teszik a levegőtlen csarnokokat, izzadt testillatok terjengenek, pirospozsgás alakok dülöngélnek, ökölharc folyik a mellékhelységekért, a legjobb neveknél kilátástalan tömeg, a legnagyobb kereskedőcégek erődszerűen bezárkózva csak VIP-vendégeket fogadnak, az idő pedig kevés, hogy ismeretlen nevekkel kísérletezgessünk. Ha napi tíz látogatással, öt borral és négy teljes nappal is kalkulálunk, akkor sikerült 200 bor által a kiállítók 1%-ával találkozni! Mégis százezrek vándorolnak kanosszát járva öt kontinensről Veronába évről-évre, hiszen nincs is nagyszerűbb, mint néhány napig ujjainkon érezni a bor világának szívdobbanásait.

Hódít az autokton! A fehér bombino trebbiano, malvasia, valamint vörös malvasia nera, negroamaro, primitivo, uva di troia, canaiolo és társaik az itáliai borászat üdvöskéivé léptek elő saját árnyékukból. Ma már az olasz bor-image nem csak pinot grigio-t, sangiovese-t vagy nebbiolo-t jelent az unalmasra rágott világfajták mellett. Az igényes fogyasztók számára bort vadászó kereskedők egyéniségeket egyedi arculatú, ősi, tradicionális tételeket keresnek – és szerencsére találhatnak is.

Az egyik pugliai pincészet standján büszkén mutatták az első, Pugliában készített, negroamaroból erjesztett rozé pezsgőt, amely mély, rozsdás színe, fáradtsága és alul-szénsavazottsága ellenére azonban rámutat egyrészt arra, hogy a déli régióban is növekszik az érdeklődés a szénsavas termékek iránt, másrészt pedig arra, hogy az igényesebb „déli” termelők ma már szívesen kísérleteznek saját termék előállításával, mintsem a „hagyományoknak” megfelelően olcsó folyóbort adjanak el az északon található hatalmas borászatoknak, palackozóknak, ahol azokból különböző kategóriájú márkatermékek készülnek.

A Tenuta Santomé izgalmas Raboso bort mutatott be, amelyet amaretto/passito technológiával 2-3 hónapig padláson aszalt bogyókból préseltek és 50%-ban 500 literes fahordós, 50%-ban 25 hektoliteres hordós érlelést kapott 1 évig. Őserejű, alvilági energiájú, robusztus és szikár bor készült.

A Collovini borászat Refosco bora is szép példája a hagyományok felélesztésének, az ősi fajták önálló borként való újrapozícionálásának.

Tocai Friuliano ügyben még mindig nagy a zavarodottság, amióta európai direktívára megtiltatott a védett magyar név eltérő írásmódú használata is. Területenként - és borászatonként is akár - más és más fajtamegnevezést alkalmaznak, vagy fantázianeveken keresztül, brand-eket építgetnek fel, a házasításokba pedig kisebb részarányban keverik el. Általánosnak érezhető a sértődöttség a döntés miatt, szinte hazafiúi könnyek között említik a fajta nevét, mint a régió hagyományának megtestesítőjét, a helyi emberek számára „A fehérbor” szinonimájaként.

A chardonnay, pinot noir és pinot blanc alapú Franciacorta pezsgőknél évek óta érezhető a technológiai javulás, néhány termék már a neves champagne-ok vagy a nagyobb cava-k erejével, eleganciájával bír, és komoly piacbővülésre számít a Prosecco-k és Asti Spumante-k által uralt olasz habzóbor- és pezsgőpiacon.

A Mantova DOC bátor kezdeményezéssel 2009-től új belső szabályozást vezet be borai minőségének emelésére és egyéniségük hangsúlyozására: törvényesen 2 év barrique hordós érlelést, minimálisan 14% alkoholtartalmat írnak elő cuvée boraiknál.

Lombardia alig ismert, rejtett kincseiből mind szebb és különlegesebb fehér Cortese, Malvasia és vörös Bonarda, Buttafuoco és Sangue di Giuda borokkal lehet megismerkedni.

Alto Adige/Südtirol természetesen most is a vörös lagrein (Vernatsch) és a borvidék kisvárosáról (Tramin) elnevezett fehér gewürztraminer (fűszeres tramini) fajtával hódított, de sauvignon blanc és pinot blanc borai mellett sem mehetünk el szárazon.

És akinek még a 40-50 ezer bortétel sem elegendő, betérhetett a SOL 2008 olívaolaj kiállításra, ahol kb. 400 kiállító mutatta, kóstoltatta az olívafa nemes cseppjeit. Ki kupicával, ki kiskanállal, ki kenyérrel, ki pirítóssal is kóstolt – a lényeg, hogy a kíváncsi felfedezhetett lényegi különbségeket nagyok és kicsik, északiak és déliek, fajták és régiók, szuper-kistermelők és megaolívagyárak között. Már 50-60 korty után tisztul a kép – ráadásul a zéró-tolerancia-pánik sem fenyeget! Sőt, itt még késő délután sem találkozunk a boros standok körül megszokott ólálkodó-támaszkodó-szunyókáló-handabandáló alakokkal.